A lényeg a lényeg, eszembe jutott,hogy a sok más rossz dolog mellett miért nem jó az, ha valakit ott hagynak a búsba. Ha szakítanak vele. Az most lényegtelen, hogy kinek s minek a hibájából.
Nyílvánvaló, hogy nagyon sok olyan dolog van amit át kell élnünk a szakítás után. Rossz dolgok. De van egy amire én csak most jöttem rá. Lehet,hogy más is gondolkodott már ezen, nekem csak most lett világos.
Az a tény, hogy valaki eldob téged magától nem csak hogy rossz,de átlagossá is tesz. Átlagossá azokkal az emberekkel akiket szintén eldobtak. Ez akár lehet jó is,hisz kereshetsz magadnak lelki társat,de én ezt abszolút rossz ként értelmezem.
Normál adottságaimat figyelembe véve, nem vagyok semmiben sem kiemelkedő. Így nyugodtan mondhatnak az emberek átlagosnak,ha rám néznek. Én mégis utálom ezt. Utálok átlagos lenni. Nem szeretek olyan lenni ,mint más vagy csak egy picit is hasonlítani másra. Mindig azt gondoltam,hogy ha valaki átlagos az unalmas. Na hát én nem vagyok unalmas.
Avval,hogy eldob valaki magától, olyan helyzetbe taszít,ami akarva akaratlanul is egyenlővé tesz más emberekkel. S akkor most kérdem én, ki az, aki megengedheti magának,hogy ilyet tegyen egy emberrel? S itt nem csak rólam van szó. Másokról is. Úgy gondolom,hogy ez egy elfogadhatatlan tény,még akkor is,hogy ha tudom, ez nem fog változni. Jaj,s hogy nem tűnjek álszentnek. Ha én dobok el valakit magamtól, én is hibás vagyok. A dolog lényege, hogy az az aljas dolog,ha valakit csak azért dobnak el,mert nincs az könnyebb. Könnyebb ,mint harcolni,beszélni,megoldani. Igen,ez valóban könnyebb. S mocskosul szánalmas.
Így olvasva butaságnak hangozhat. Lehet az is. De én lázadó vagyok. Mindig is az voltam. Nagyon sokszor megkaptam már ezt. S büszke vagyok rá. Sok ember nem kedvel emiatt,sokan viszont igen. Engem senki se tegyen egyenlővé másokkal azért,mert neki olyan kedve van.
Egy szörny kimúlóban van.
Valami elkezdődött?
